Történetek
Ez az oldal bemutatja, mennyi értékes beszélgetés sűríthető egyetlen ülésbe. Megosztok három történetet idegenekről, akikkel a véletlennek köszönhetően találkoztam, és arról, hogy egy futólagos beszélgetésnek mekkora mélysége lehet. (beszélgetés hossza órában)
„A remény nélküli fiú” – 1 óra
Különös találkozásom volt egy fiatalemberrel/fiúval, aki teljesen el volt keseredve, öngyilkos hajlamú volt, és reménytelenül tekintett a jövőre. Szülei érzelmileg elhanyagolták, és a több mint 10 terapeuta, pszichológusoktól pszichoterapeutákon át pszichiáterekig, egy porszemnyi reményt nem tudtak táplálni a fiúba. Saját bevallása alapján, 70 alatti IQ-val rendelkező ember volt, távol attól, hogy okos legyen, az érző emberiség igazi aljának tartották – és úgy is bántak vele.
Értelmezésem szerint a fiatalembernek szüksége volt egy reménysugárra, ami megmutatja neki, hogy nem „haszontalan”, „értéktelen”, „kevésbé hasznos, mint egy légy”, akinek semmilyen képessége vagy érdeme sincs. Még a beszélgetés során többször említette, hogy az elmúlt 24 órában is megpróbált öngyilkos lenni – ráadásul többször is.
Egyszerűen csak meghallgattam a fiút, és megkérdeztem tőle: „Mi az, amit élvezel?” „Bármilyen tevékenység lehet, függetlenül az eredményeidtől – csak mondd el, mi volt az a dolog vagy tevékenység, amit igazán élveztél az életben.” Könnyek özöne lepte el, amikor megtalálta a választ – nagyon szerette az angolt. A nyelvtanulás, a beszélgetéseket, a filmnézés – ezek mind a szórakozás fő forrásai voltak számára. Az iskolai eredmények tekintetében lényegében egy 2es aláíg vitte-, egy igazi kegyelem osztályzat.
Hangsúlyoztam, hogy látom és valóban megértem a fiú helyzetét. Ha örömét leli az angol nyelvvel való interakcióban, talán energiáját és erőfeszítéseit ebbe a területbe fektetheti. Lehet, hogy ő maga a mélypontról származik, de vannak még ennél is szerencsétlenebb lelkek odakint. Ha megmássza ezt a nehézségek hegyét, talán egy napon megtaníthat valaki másnak angolul, vagy megtalálhatja az életcélját a saját útja bejárása során.
Könnyek patakzottak az arcán, a fiú sírt, átölelt, és megköszönte, hogy meghallgattam. Hogy igazán megláttam a lényegét. Hogy megadtam neki azt a reményt, amilyet még soha senki nem adott neki.
"Egy lépésre a céltól" - 2 óra
Volt egy kollégám, aki erősen dadogott. A munkánk hideg és meleg telefonhívásokat is igényelt, mégis a férfinak gondot okozott a képzés során kapott "szent biblia" felídézése. A kollégám arra vágyott, hogy egy éven belül feljebb kapaszkodjon a ranglétrán, és vezetői pozíciót kapjon. Tapasztalattal rendelkezett, és szembesült az önbizalom és a konzisztencia nevű fallal.
Ez egy olyan időszakban történt, amikor én is dohányoztam, így néha elmentünk együtt elszívni egy cigarettát. Felajánlottam, hogy meghallgatom a bánatát, mert a kötetlen beszélgetés nem okozott gondot a kollégámnak. Eleinte vonakodott megnyílni, ezért először a saját legrosszabb személyes élményeimet osztottam meg vele. Egy idő után a kollégám a gyermekkori bántalmazásról beszélt, ami a dadogásának az oka volt.
Miután összeszedte a bátorságát, hogy megnyíljon egy „idegennek”, adtam neki néhány tippet, hogyan tömörítse a fent említett, kapott forgatókönyvet. Azt is javasoltam, hogy próbálja meg felajánlani a jelölteknek, hogy a beszélgetés első két mondatában lazán szólítsák meg egymást, valamint csak egy két releváns információt meséljen a cégről - így nem kell egy egész "forgatókönyvet" felidézni.
Röviden, a kollégám megtalálta az önbzalmát, alig dadogott tovább, és fél év után megkapta az álmai pozícióját, bár egy másik cégnél.
„A férfiak kukába valóak” – 4 óra
Az emberek főként azért jönnek hozzám, mert már minden más elérhető lehetőséget kimerítettek.
Egyetemista éveim alatt megismerkedtem egy lánnyal, akinek minden kapcsolata 3 hónap után véget ért. Már 6 terapeutánál járt, hogy kiderítse a kiváltó okot, de sikertelenül. Egy barátom mutatott be neki, és hárman töltöttük az estét körülbelül 4 órán át ittunk és sétáltunk a belvárosban.
A végére kiderült, hogy nem a párkapcsolatai kezdtek el furcsán viselkedni, hanem maga a lány szegezett abszurd elvárásokat a fiúk elé, miután véget ért a kapcsolat „próbaidőszaka”. A lány maga eszmélt fel erre szilánk méretű fára, miközben én kérdésekkel támogattam az útját a képzeletbeli erdőben.
A bor valószínűleg segített neki egy kicsit ellazulni, míg a megfelelő társaság - és az a személy, aki hajlandó volt valóban meghallgatni, segített neki önállóan megtalálni a megoldást a dilemmájára.